Itt most jöhetne egy unalmas bemutatkozás; Frankó Márta vagyok, ezt meg ezt tanultam, itt meg itt dolgoztam eddig, milyen tapasztalataim vannak… Elkövethetnék mindent azért, hogy számodra hitelesnek, meggyőzőnek tűnjek. (Ha néhány végzettségem érdekel, megnézheted IDE KATTINTVA.) Valójában azonban én is csak egy hozzád hasonló ember vagyok, aki minden nap megvívja a maga harcát a fibromyalgia betegségével, az élete nehézségeivel, a világgal – de leginkább önmagával.
Amit fontos tudnod: nem vagyok orvos, azonban saját érintettségem miatt sokkal többet tudok erről a betegségről, mint az orvosok nagy része. És ami ennél még fontosabb: én hatékonyan tudom kezelni a fibromyalgia tüneteimet!
Tartalom
Honnan indultam?
A történetem valójában már gyermekkoromban kezdődött. Emlékszem, mikor óvodásként, majd első osztályos koromban is erős deréktáji fájdalmakról panaszkodtam a szüleimnek. Anyukám elvitt az orvoshoz, megröntgeneztek majd közölték: semmi bajom, ez csak „növekedési fájdalom”. (Azóta már tudom, hogy ez a fibromyalgia betegek nagy részénél egy tipikus gyermekkori tünet.)
Kisiskolás koromban különféle rejtélyes problémáim voltak. Gyakori középfül gyulladás, álmatlanság, gyomorpanaszok, fejfájás… Hiába tettem meg mindent, a testnevelés órákon is hamar kifáradtam. Minden nagyobb igénybevételkor kiment az erő a lábaimból, úgy éreztem, az összes sejtem elfáradt.
Ahogy egyre idősebb lettem, a fura tüneteim egyre csak gyűltek. Mivel releváns orvosi segítség nem érkezett, ezért én magam próbáltam ezeket kezelni, ahogy lehetett; főleg természetgyógyászati, életmódbeli és homeopátiás módszerekkel. A tünetek azonban folyton beárnyékolták az életemet. Rejtélyes fogfájások, nagyon erős mellkasi fájdalmak, emésztési problémák, hát- és derékfájdalmak, ízületi- és szalagfájdalmak, folyamatos beazonosíthatatlan problémák a látásommal, visszatérő rejtélyes szemhéjgyulladás, állandó vizelési inger, sántítás… volt ott minden.
Az esetek nagy részében a szakorvosok csak széttárták a kezüket: papíron egészségesnek tűnök, nincs szervi oka a tüneteimnek. Igyekeztem egészségesen élni: sokat edzettem (sőt végül 32 évesen edző lettem), egészségesen táplálkoztam, nem ittam, nem dohányoztam. Mindez azonban csak részben tudott segíteni a tüneteim kezelésében.
A lejtőn lefele igazán 2018 végén indultam meg. Volt 2 munkahelyem (sportterapeuta voltam egy szakklinikán és mobil merchandiserként dolgoztam egy ékszerforgalmazónál Németországban), amiket szerettem. Emellett este órákat adtam sportegyesületeknek és tanfolyamkra is jártam. Ott volt a családom is; a lányom és a férjem, akikkel harmónikus volt a kapcsolatunk.
Úgy tűnt, minden rendben, de egyszer csak valami megváltozott: nem tudtam többé rendesen kipihenni magam. Heteken át 2-3 órákat aludtam, a többi időben ébren vagy félálomban forgolódtam az ágyban. Influenza szerű fájdalmaim voltak testszerte, és amikor az orvoshoz mentem, csak D vitamin hiányt állapított meg, amire kaptam vitaminkészítményt is. Ez azonban nem segített rajtam…
Egy bő hónappal később már nem tudtam rendesen gondolkodni a kimerültségtől, közel voltam a fizikai és szellemi összeomláshoz. A háziorvosom pszichovegetatív kimerültség diagnózisával írt ki táppénzre. (Ismertebb nevén ez a „burnout” vagyis a „kiégés”.) 6 hétig voltam itthon táppénzen, míg kicsit jobban nem lettem. Ez az idő elég volt ahhoz, hogy átgondoljam, hogyan tovább.
Be kellett látnom, hogy valami történt velem, ami miatt nem tudok már ennyi helyen megfelelni, helyt állni, így munkahelyet váltottam, csökkentettem a sportegyesületeknél adott óráimat. Próbáltam többet pihenni, de hiába pihentem, a fáradtság, kimerültség nem tudott megszűnni. Egyre romlott a sport béli állóképességem is: ami addig testileg és lelkileg is töltött, már nem tudott segíteni nekem, hogy jobban érezzem magam. Az állapotom végül akkor romlott meg igazán, amikor 2019 nyarán váratlanul elveszítettem édesapám…
Édesapámmal nem volt felhőtlen a kapcsolatunk, de nagyon szoros kapcsolatunk volt. Lényegében 10 éves koromtól ő egyedül nevelt fel engem. Mindig a legjobb tudása szerint gondoskodott rólam, amiért nagyon hálás vagyok neki. Hónapokba telt, mire valamelyest fel tudtam ocsúdni a gyászból, sokat fogytam. A tüneteim a hónapok teltével pedig csak egyre erősebbek lettek, és 2020 szeptemberére teljesen munkaképtelenné váltam.
Minden testrészem fájt, főleg az izmaim és az ízületek melletti területek voltak érintettek. Fájt, ha a ruha a bőrömhöz ért. Fájt ülni, feküdni is. Ha semmit sem csináltam, a fájdalom akkor is maga alá tepert. Alig tudtam lemenni a lépcsőn, szédültem és gyenge voltam. Elkezdtem hízni is, pedig nem ettem többet vagy mást, mint korábban.
Olyan érzés volt, mint ha az egész világot elválasztaná tőlem valami; mintha egy köddel teli bura lenne a fejemre húzva. Hallottam, hogy beszélnek hozzám, de nem értettem, mit mondanak nekem sem németül, sem magyarul. Ismét nagyon rosszul aludtam, rémálmaim voltak, izzadtam, forgolódtam. A nyakfájdalmam olyan erős volt, hogy szó szerint az ágyban fetrengtem és nyögtem a fájdalmaktól. A fájdalomcsillapítók nem hatottak…
Emellett számtalan egyéb tünet jelent meg: durva hajhullás, remegés, gyakori szédülés és hányinger, erős szívdobogás, magas pulzus, hirtelen látásélesség vesztés, indokolatlan hízás, durva izomfeszülés testszerte, állkapocs és fogfájdalom, bőrelváltozások (kiütések, gyulladásos sebek) stb. Orvosokkal, természetgyógyászokkal konzultátltam, különféle diétákat, táplálékkiegészítőket is próbáltam, de semmi nem hozott változást, amiket ajánlottak. Azon kaptam magam, hogy gyakran foglalkoztatott az öngyilkosság gondolata is...
A fibromyalgia diagnózist kb. 12 különböző szakorvosi vizsgálat és egy 5 napos klinikai kivizsgálás után 2020. december elején kaptam meg. Azzal búcsúzott el tőlem a főorvos asszony, hogy sajnos semmit nem tudnak tenni értem igazán, tanuljak meg együtt élni a betegséggel… Esetleg szedjek antidepresszánst, járjak el pszichoterápiára és eddzek rendszeresen. (Eddzek?!?… micsoda fenomenális jótanács! Nem mintha ezt én magam ne szerettem volna megtenni, ha tudtam volna…)
Nem akartam elfogadni, hogy egy emberi roncs lett belőlem. Kezdeni kellett valamit a rengeteg tünetemmel, ami lehetetlenné tette, hogy egy normális életet élhessek. Na de mégis: mit tehetnék még?
Az új Frankó Márta
Idő kellett, mire megbarátkoztam a diagnózissal, hiszen a fibromyalgia eléggé megfoghatatlan betegségnek tűnt nekem. Bevallom: eleinte nem ment az elfogadás: tovább kerestem, mi lehet a valódi bajom. Lyme-ra is teszteltek, de ettől függetlenül még abban reménykedtem, mi van, ha mégis Borrelia vagy egyéb fertőzés okozza a tüneteim és akkor azt antibiotikus vagy valamilyen multimodális terápiával talán meg lehetne gyógyítani valahogy… Mi van, ha nem vettek észre valamit? Sorra vettem, hova kellene még elmennem: milyen más szakorvosokhoz, természetgyógyászokhoz stb…
Végül rájöttem, hogy ez csak egy tagadás a részemről. A további orvostól orvosig, terapeutától terapeutáig járkálás nem fog segíteni abban, hogy jobban legyek. Szembe kell néznem a tényekkel és aszerint cselekedni.
Amikor 2020. decemberében végre elfogadtam a diagnózist – és eldöntöttem, hogy ki akarok mászni abból a testi és lelki gödörből, amiben találtam magam -, rengeteg támogatást kaptam hozzá a környezetemből. Főként családom és barátaim, de ismerőseim – és néha vadidegen emberek is – segítséget nyújtottak nekem legjobb tudásuk szerint.
A feladat azonban akkor is rám várt, hogy mit is kezdek, melyik útra lépek rá a sok lehetőség közül. A régi Frankó Mártától búcsút kellett vennem, és fel kellett építenem egy újat…
Zsákutcák
Aki komolyabb betegséggel néz szembe, az jól tudja, hogy ilyen esetben még a legőszintébb segítő szándék sem segíthet egy dologban: eldönteni, hogy a sok rendelkezésre álló lehetőség közül melyiket válaszd. Ugyanis akik ajánlják neked az adott módszert, orvost, pirulát, kúrát stb., azok mind meg vannak arról győződve, hogy az biztosan segíteni fog rajtad. Attól biztosan jobban leszel, meggyógyulhatsz. Ez azonban sajnos koránt sincs így.
A valóság az, hogy hiába a sok jó szándék, nincsenek varázsmódszerek. Nincsenek olyan pirulák, cseppek, gépek, eszközök, diéták stb. amik egy szempillantás alatt segítséget nyújtanak. Rá kell szánnunk az időt és meg kell értenünk betegségünk kialakulásának folyamatát, a betegségünk üzenetét, és csak komplex szemlélettel: életmódunk, gondolkodásunk megváltoztatásával, kitartással és elszántsággal leszünk képesek újra jól lenni.
Sajnos a legtöbb esetben igaz az, hogy a betegek és családtagjaik óriási összegeket kifizetnek ilyen-olyan terápiákra, eszközökre, kezelésekre, de a pozitív változás végül elmarad. Én is beleestem egy-két ilyen csapdába,: nem lettem jobban, csak a pénztárcám bánta. Vagyis nem csak a pénztárcám… ugyanis minden egyes zsákutca, minden hiába való próbálkozás elvette tőlem a hitem egy részét; a reményt, hogy valaha még egyáltalán jobban lehetek.
Tudom, hogy elkerülhetetlen a csalódás, ha elviselhetetlen kínok között vergődünk, mert sokan kihasználják a kétségbeesésünket. Bizony sokszor válunk kísérleti nyúllá, vagy csak „terméktesztelővé”, legrosszabb esetben „palimadárrá”, miközben mások zsebét tömjük.
Ezért van az, hogy ha túl vagy ezeregy kivizsgáláson és az orvosok mégsem tudnak neked megoldást adni, akkor végül kénytelen leszel a saját betegséged szakértőjévé válni. Ez elkerülhetetlen, különben nem fogsz tudni felelős döntést hozni a saját egészséged érdekében. Nem fogod tudni eldönteni, hogy a sok felajánlott lehetőség közül mi az, amit egyáltalán érdemes kipróbálnod és mi az, ami már eleve csak egy hangzatos, jól csengő „lehúzás”.
Kiút a fájdalmak labirintusából
A diagnózisom kézhezvételekor már tizenéve dolgoztam egészségmegőrzés területén és mindig is érdekelt az emberi test működése. (Az érettségi után másfél évig biológus hallgató is voltam a Szegedi Tudományegyetemen, mielőtt a jogi karra átnyergeltem volna.)
Ezért nem esett nehezemre a betegségem legmélyére ásni és a rendelkezésre álló, elérhető klinikai kutatási eredményeket összevetni különböző nemzetek betegcsoportjainak tapasztalataival. Rengeteget kutattam, kommunikáltam külföldi betegfórumokon a különféle tüneteket követve és sok összefüggést felfedeztem. Egyre inkább kirajzolódott előttem egy kép, mi miért történhetett velem…
Így amikor végül már tudatosan egy újabb terápiás módszert választottam, nem elégedtem meg olyan módszerrel, ami csak a tüneteket kezeli és hosszú távon nem hoz valódi eredményt. Nem egyszerűen csak a fájdalmakat, egyéb tüneteket akartam tompítani: valódi és hosszútávú megoldást kerestem, ami a betegségem kiváltó okát kezeli. Végül a Guaifenesin terápia mellett döntöttem, ami abszolút beváltotta az ígéreteit.
Ebben a döntésben benne volt a Sors/Univerzum/Isten (mindenkinek hite szerint) keze is. Nem tartom véletlennek, hogy 2020 végén az én kedves szomszédasszonyom Sandra sietett a segítségemre. Amikor meghallotta, hogy mi történt velem, eszébe jutott az egyik munkatársa. Ő is fibromyalgiában szenved és hatékonyan tudja kezelni a tüneteit a Guaifenesin terápia segítségével. Meg is szervezett nekem egy találkozót a kollégájával, aki nagyon kedvesen válaszolt minden kérdésemre és ellátott jótanácsokkal. Ez adta meg a végső lökést ahoz, hogy belevágjak a – nem túl egyszerű, de igen hatékony – terápiába.
Saját tapasztalatom a Guaifenesin terápiával
Még ha egy kimondottan komplex terápiáról is van szó, akkor is azt tudom mondani, hogy életem egyik legjobb döntése volt elkezdeni. Végre újra élhető életem van, és nem csak az ágyban fekve nyögök a fájdalmaktól, elszigetelve a szeretteimtől egy köd lepte aggyal, ami még az emberi beszéd értelmezésére sem képes.
Tüneteim nagy részétől sikerült megszabadulnom, más tüneteim intenzitását pedig csökkenteni tudtam. Újra részt tudok venni az életben, ott tudok lenni a családomnak és a legközelebbi barátaimnak. Megkötésekkel ugyan, de tudok dolgozni, tanulni. (Most épp idegen nyelveket tanulok.) Megtanultam, hogy mi az, ami jó nekem és mi az, ami árt. Más szemmel tekintek az életemre és az emberi kapcsolataimra. Nem utolsó sorban: hálás vagyok azért, hogy élek.
Több mint három évnyi terápiás tapasztalattal a hátam mögött nyugodt szívvel állok ki a terápia mellett és mutatom meg neked is ezt az utat. Azt szeretném, hogy te is fellélegezhess végre és lásd: van kiút a betegség szörnyű tüneteiből.
Szomorúan tapasztaltam, hogy magyar nyelven nagyon kevés információ található a betegség alternatív kezelési lehetőségeiről, ezért ezt a hiányt én most pótolni igyekszem. Fogadd hát nagy szeretettel tőlem ezt a weboldalt és a hozzá kapcsolódó tartalmakat.
Ha téged is érdekel a Guaifenesin terápia, érdemes IDE KATTINTVA jelentkezned a várólistára, hogy le ne maradj a következő kurzus indulásáról.
(Korábbi weboldalam, mely a FemKraft Életmódreform táplálkozási tanácsadói tevékenységemhez kapcsolódik, IDE KATTINTVA érheted el.)