Miután megnéztem a nemrég nyilvánosságra hozott dokumentumfilmjét, másként tekintek rá. Bevallom, hogy kételyekkel ültem le a monitorom elé, hogy láthassam Céline Dion előadását a 2024-es párizsi olimpia megnyitóján. Végig izgultam, vajon képes lesz-e elénekelni „a szerelem himnuszát” ( L’hymne à l’amour”) az anyanyelvén egy roham, vagy egy hangképzési probléma nélkül? Vajon a hangja engedelmeskedni fog neki? Végig tudja csinálni? Sejthette, mekkora stressznek lesz kitéve (ami rontja az egészségi állapotát és görcsrohamhoz vezethet), de mégis bevállalta a fellépést.
Amikor végül a dal utolsó énekhangja is elcsendesült, óriási kő esett le a szívemről. Sikerült! Megcsinálta! Nem tudom, mennyi gyógyszer és egyéb óvintézkedés előzte meg a fellépését, de ott volt, kiállt a közönség elé és csodás hangja beragyogta egész Párizst!
Tartalomjegyzék
Magasságok és mélységek – egy beteg világsztár hétköznapjai
A médiában már évtizedek óta nagy figyelem övezi Céline Dion-t, akit világszerte elismert énekesnőként tartanak számon. Az utóbbi időben azonban sajnálatos módon nem gyönyörű hangja és a tehetsége, hanem ritka autoimmun betegsége, a stiff-person-syndrom (SPS, magyarul merev ember szindróma) miatt kerül a címlapokra.
Az SPS egy gyógyíthatatlan neurológiai rendellenesség, mely során az adott személy fokozottan érzékennyé válik az ingerekre (pl. fényre, hangokra, érintésre) és az érzelmi stresszre. A túlterhelés hatására izomgörcsök jelentkeznek, mely olyan súlyos görcsrohamokat eredményezhetnek, amik akár csonttöréshez is vezethetnek.
Az I Am: Céline Dion című dokumentumfilm hűen mutatja be az énekesnő lelki és fizikai harcát ezzel a betegséggel, ami végső soron 2023-ban fellépéseinek lemondásához és határozatlan idejű visszavonulásához vezetett. (Ha még nem láttad, javaslom nézd meg te is.)
Míg korábban többször bejárta a világot és csodálatos hangjával megörvendeztette közönségét, ma már az otthona rövid elhagyása is komoly kockázatot jelent számára. Állapota miatt folyamatos szakápolói felügyeletet igényel, mert a rohamok kiszámíthatatlan időben érkeznek.
Ami a fizikai fájdalmak mellett a legnagyobb szívfájdalom számára az az, hogy nem léphet színpadra; nem énekelhet a szeretett közönségének. Az izommerevség ugyanis a hangszálaira is komoly hatással van és befolyásolja a művésznő hangszínét és hangmagasságát egyaránt.
Egy elvesztett élet
Aki olyan sokat dolgozott a sikerért, mint ő, és aki az életét tette fel arra, hogy emberek millióit szórakoztassa, az egy ilyen törést nagyon nehezen tud feldolgozni. Saját elmondása szerint számára az éneklés jelenti magát az életet. Ha már nem tud énekelni, akkor ki ő egyáltalán? Mi marad belőle? Milyen élet az számára, ahol Céline Dion már nem képes többé énekelni?
Fibromyalgia betegként ezt a dokumentumfilmet szerintem nem lehet könnyek nélkül végignézni. Annyi a hasonlóság, az önmagunkra ismerés... Ez az őszinte együttérzésünk teljesen magával ragad minket. Mi ugyanis nem kívülállóként sajnálkozunk rajta, hanem megértjük és átérezzük, min megy keresztül.
Mi súlyos krónikus betegek mind elvesztettük az életünk egy darabját a betegségünkkel járó tünetek következtében – ki kisebbet, ki nagyobb darabot. Munkahelyet, emberi kapcsolatok hagytunk hátra az egészségi állapotunk miatt. Ha nem is vagyunk világhírűek, a környezetünk számára – az esetek nagy részében – megszűntünk létezni, mivel már nem tudjuk betölteni korábbi szerepeinket.
Sorsközösség
A Céline-nel alkotott sorsközösségünk engem nagyon megérintett. Akaratlanul is felmerült bennem a kérdés: mennyiben tekint másképp a társadalom a sztárokra, mint az átlagemberekre? Mekkora az együttérzés, a támogatás, vagy a megtett erőfeszítések iránti tisztelet, ha a beteg egy ismert ember? Megkapják ugyan ezt a támogatást azok a betegek is, akik „csak” hétköznapi emberek? Vagy egy híres embert sokkal jobban elítélnek, ha egyik nap tolószékben, 2 hét múlva pedig egy olimpiai megnyitó fellépőjeként látják?
Valójában egy hétköznapi beteg ember is ugyan azokkal az egészségügyi nehézségekkel küzd meg, mint egy híresség. Ugyan úgy veszteség éri, ha már nem képes olyan mértékben ellátni a korábbi munkáját, betölteni korábbi szerepeit, mint korábban. Ugyan úgy elszigetelődhet szociálisan, ha már nem tudja megtenni azokat a dolgokat, amik korábban az élete természetes részét képezték.
Ami bizonyára különbség lehet, az a kezelési lehetőségek tárháza. Egy ismert és jómódú ember bármilyen kezelést és orvosi (vagy egyéb alternatív egészségügyi) segítséget megkaphat és azon sem kell aggódnia, miből kerül holnap kenyér az asztalra. Ugyan akkor rá jóval nagyobb társadalmi elvárás nehezedik, amivel a betegségén felül még pszichésen is meg kell küzdenie.
Céline Dion 3 tulajdonsága, amiért a fájdalommal élő krónikus betegek nagykövete lehet
A dokumentumfilm nem csak könnyeket csalt a szemembe és elgondolkodásra késztetett, de mélyen inspirált is. Céline egyike lehet azoknak a világsztároknak, akik megmutatják a világnak, hogy igenis vannak láthatatlan betegségek, amik akár teljesen tönkre tehetnek egy egész életet.
Mi Céline Dion 3 tulajdonsága, amiért a fájdalommal élő krónikus betegek nagykövete lehet?
- Őszinteség
A dokumentumfilmben Céline a lehető legőszintébben nyilatkozik a betegségéről. Nem csupán a betegség tüneteiről beszél, hanem mindazokról a változásokról, amiket a betegség az életébe hozott. Változó ill. megváltozott énekhangjáról is emberközeli képet kapunk. Megmutatja a szenvedését, feltárja legmélyebb érzéseit és az állapotához kapcsolódó gondolatait, kétségeit is. Mindezt azért, hogy a rajongói ill. a világ jobban megérthessék őt. - Optimizmus
A nehézségek ellenére nem adja fel; nem mond le önmagáról és arról, amit eddigi élete során felépített. Mindig megteszi a maximumot azért, hogy jobban legyen. A lehetőségeihez mérten küzd azért, ami számára fontos, még ha ez néha lehetetlen feladatnak is tűnik. - Önszeretet
Annak ellenére, hogy már nem érzi magát olyannak, aki régen volt, mégsem fordít teljesen hátat a régi Céline Dionnak. Óvja azt a részt, ami megmaradt belőle és lehetőséget biztosít számára, hogy tovább éljen. Úgy és akkor énekel, ahogyan arra lehetősége van. Nem temetkezik az önsajnálatba, hanem igyekszik kiemelni magát a betegség árnyékából.
E három tulajdonságra nekünk, fibromyalgia betegeknek is minden nap szükségünk van, ahogy számtalan más súlyos krónikus betegnek. Egy olyan világhírű és közkedvelt személyiség, mint Céline talán jobban reflektorfénybe helyezheti a különlegesebb, kevésbé ismert krónikus betegségekkel élők helyzetét. Én legalább is bízom benne, hog lesz változás – az orvosszakmai és a hétköznapi megítélésünkben egyaránt.
Te hogy tudsz együtt élni a betegségeddel? Megtaláltad a saját utad? Talpra tudtál állni a nehézségek ellenére? Van ebben segítséged? Ha szeretnéd, írd meg nekem: oszd meg velem a TE történetedet! Ha pedig még nem tetted töltsd le INGYENESEN fibromyalgia tünetnaplódat IDE kattintva!
Forrás: https://www.hazipatika.com/napi_egeszseg/neurologia/cikkek/egy-ritka-betegseg-ami-toloszekbe-kenyszeritheti-az-embert